Zseb - Garfield 133.: Nyeregben érzem magam (képregény)

Sziporkázóan szellemes, imád nagyokat szunyókálni, literszám vedeli a kávét, pillanatok alatt egész lasagna-hegyeket tüntet el, utálja a hétfőket… Boldog, ha nagyot pöcölhet egy pókba, vagy leszaggathatja a postásról a ruhát. Ez Garfield… a világ legmohóbb, legbohókásabb macskája! Miért annyira vonzó ez a kis gimb-gömb, szókimondó szőrmók? Miért imádják annyian? Egyszerű… Azért, mert mindenki magára ismer benne. Hisz olyan emberi, hiába született macskának. Ha eszik az alvásról ábrándozik, ha alszik az evésről, csupán egyetlen tornagyakorlatot ismer, az ásítást. Jobban szeretné, ha egy kicsit később kezdődnének a reggelek, amelyekben egyedül a kávét élvezi; a kávét, ami olyan erős, hogy felülsz és ugatni kezdesz tőle. Hát nem olyan, mint bármelyikünk?