The Witcher/Vaják: Varjak átka (képregény)

Egy igazi Witcher történet amit mindenki szeretni fog.
Ez a három kötet közül a személyes kedvencem és szerintem a legjobb is, hallottam már erről a történetről ez előtt is és pontosan azt kaptam amit vártam egy igazi Vaják történet amit mind a könyvek kedvelői mind a játék kedvelői szeretni fognak mert mind kettőből van benne és mellette még önálló is. Paul Tobin igazán kitett magáért a harmadik részre érzett rá legjobban a világra és egy olyan történetet tett le az asztalra ami simán felemelkedik a Sapkowski novellái közé is.

Vaják: Varjak átka
Nem játszottam a Vaják játékokkal, de feltételezem, hogy a Varjak átka képregény már a harmadik játék eseményei után játszódnak. Meglepően karakterorientált volt a sztori. Több volt benne a meztelenkedés, mint a korábbi sztorikban. Ciri és Yennefer szereltetésének nagyon örültem, kár, hogy Kökörcsin kimaradt. A történet sokszor visszautal az első Vaják kötetben szereplő egyik novellára, a striga esetére. Nem kell ismerni hozzá szerencsére ezt a régi sztorit, mivel rengeteg visszaemlékezős jelenetsort kapunk. Gondolom itt azokra az olvasókra gondoltak, akik nem olvasták Az utolsó kívánság című könyvet. Azoknak, akik ismerik a strigás sztorit nem jelent túl sok újdonságot a sok visszaemlékezés. Nekem se jelentett, de jó volt látni az eseményeket képregényben is.
[spoiler] Ciri és Geralt együtt járják a világot vajákként. Kapnának egy újabb megbízatást egy striga levadászására Novigradban. Útközben kerül felelevenítésre Foltest vérfertőző kapcsolata testvérével, Addával, akitől megszületett az elátkozott hercegnő. Annak idején Ostrit, az udvaronc volt az, aki megátkozta a gyermeket, mivel szerelmes volt Addába. Ostrit szála fontos, mivel kiderül, hogy neki is gyerekei születtek egy Maerlina nevű papnőtől. Ez a Maerlina egy fürdőházat vezet most és ő bízza meg Geraltékat, hogy bánjanak el egy elátkozott teremtménnyel, vélhetően egy strigával. Az elátkozottak egyike egy Elisa nevű lány, ő valami szörnyű, hullazabáló teremtmény, és az öccse, Elid, aki viszont csak varjúvá alakul át. A végén kiderül, hogy mindketten Ostrit gyermekei. Yennefer félti Cirit, nem akarja, hogy szembenézzen egy veszélyes szörnyeteggel. Ciri viszont mindenáron bizonyítani akar, hogy ő is ér valamit, Ezért saját maga akarja levadászni a szörnyet. Erre ráfázik, épphogy túléli Az Elisával való találkozást. Elid, a hollóvá alakuló fiú inkább Ciri oldalára áll, mert megkedveli a lányt. Elid nagyon szimpatikus lett, inkább a körülmények áldozata. Elisa sokkal jobban elsüllyed a gonoszság mocsarában, az eredetüket feldolgozó képsorok is ezt támasztják alá. Viszont valamennyire Elisát is áldozatnak tartottam, a háború, a szegénység és a nyomor áldozatának, mely a végső kétségbeesésbe sodorta a lányt. Szegény Maerlinát a végén nagyon sajnáltam. Elisa végzete pedig valahogy tragikus és törvényszerű. [/spoiler]
Paul Tobin szépen ráment Geralt, Yennefer és Ciri kapcsolatára. Amolyan családként ábrázolta őket, pont úgy, ahogy az utolsó Vaják könyvekben is így festette le őket Sapkowki. A sztori nem túl pörgős, de drámai, szemléletes és nagyszerű a karakterábrázolás. Hangulatos történet lett. Ötös.